Figyelem!: A történet szerintem, megérdemli a 16-os karikát!

Cím: Sokat töprengtem rajta, de még mindig nem tudom

Szereplők:

A Seme szerepében: Baku: Ő egy magas, barna hajú, barna szemű 19 éves fiú. Öltözködése (iskolai ruhán kívül) általában egy fekete farmer és egy kék pulcsi. Legtöbbször vidám, kedves, megértő és vicces (azt hozzá kell tennem, hogy igen jó humora van).

Az Uke szerepében: Tamuko: Ő szintén magas, fehér hajú, kék szemű 18 éves fiú. Öltözködése elegáns. Kevés emberben bízik ezért nincs sok barátja. Barátait kiskoruk óta ismeri köztük Seii és Marik. Amúgy egy megbízható és rendes ember.

Tamuko egyik barátja: Seii (Uke): Vörös hajú, zöld szemű 18 éves fiú. Neki is megtetszett Baku ezért, Tamukóra és Bakura féltékeny.

Tamuko másik barátja: Marik (Seme): Szőke, zöld szemű 18 éves fiú. Tetszik neki Seii de, ezt nem mutatja ki. Amúgy egy jóindulatú és határozott fiú.

Mostanában olyan magányosnak érezte magát. Látta az utcán a szerelmes párokat és a vidám barátokat. Ettől még jobban szomorú lett, hiszen neki még barátai is alig vannak. Ám nem gondolta, hogy ez a mai nap különleges dolgokat tartogat neki…

Leült egy padra és nézte az előtte elhaladó embereket. Néha elgondolkozott azon, hogy hova is mennek?

• Milyért kell annyira sietniük?

Gondolta magában.

• Na mindegy.

Egy kis időt még ücsörgött, majd felállt és továbbment. Nagyokat sóhajtott.

• Az iskola. Újra itt.

Az iskola kapuján belépve igen meglepődött.

• Seii?

• Szia. Mi az?

• Szia. Ilyen korán?

• Igen én mindig korán jövök. De te… Te mit keresel itt? Még az ágyban kéne lenned!

• Hát… csak gondoltam…

Ekkor…

Egy szelíd és kedves hang szólt hozzájuk.

• Jó reggelt!

• Ööö… szia. –felelte Tamuko miközben hátrafordult az „idegenhez”.

• Baku te…?

• Igen. Miért?

• Semmi, semmi. –Az arca tűz vörös lett.

• Ha nem baj, akkor én megyek.

• Jó, jó persze.

Seii inkább nem is szólt bele a beszélgetésbe, mert, látta, hogy Tamuko egyre vörösebb. Örült ennek, mert, Tamuko végre szerelmes!

• Mi az Seii? Milyért nem szólaltál meg?

• Áh. Milyért is szakítottalak volna félbe titeket.

Ekkor még ennél is vörösebb lett a feje.

• Miről beszélsz? Mi csak… társalogtunk.

• Tetszel neki.

• Miből gondolod?

• Az a nézés… na mindegy mennyünk be.

Csak az járt Tamuko fejében, hogy mi van ha Seiinek igaza van?

• Talán van nála esélyem? Oh! Mi ez? Miért beszélek ilyen marhaságokat. Talán szerelmes vagyok belé? Az nem lehet.

Megszólalt az iskolai csengő. A tanár beléptével már el is kezdődött az óra.

• Van, aki nincsen itt? - Kérdezte.

Egy alacsony szőke fiú ezt felelte:

• Marik tanár úr.

• Köszönöm.

Sem Tamukónak sem Seiinek nem tűnt fel, hogy nincs itt a csapat „esze”.

• Tamuko! – Suttogva szólt Seii Tamukóhoz.

• Igen?

• Órák után meglátogatom Marikot. Nem jössz?

• Sajnos nem tudok menni, már elígérkeztem.

• Hát jó. Kíváncsi vagyok milyért nem jött. Te nem?

A tanár észrevette, hogy Seii beszélget a matekóráján.

- Seii! Felelni szeretnél?

- Nem tanár úr.

- Hát akkor figyelj ide!

Seii hangja után már semmire sem tudott odafigyelni. Ezt az egész napot elábrándozta. Az utolsó óráról is kicsöngettek.

• Végre! – Seii megkönnyebbülten sóhajtott. - Ja… mi a programod most? Mondtad, hogy valami lesz.

• A moziban lesz egy világháborús film. Tudod, amire azt mondtad, hogy hülyeség és nem akartál eljönni.

Baku mindezt hallotta. Gondolta magában ő is elmegy. Most lesz alkalma megismerni Tamukót.

• Na elindulok Marik-hoz. Majd holnap beszámolok a bajáról.

• Jó, szia.

• Szia.

Seii kicsit már aggódott Marik után. Egész nap azon töprengett vajon mi baja lehet. Mivel nem lakik messze az iskolától hamar odaért. Nem kopogott hátha alszik. Csak szép csendben benyitott. A kanapén feküdt félig lelógva. Ám szemei a fiút nézték. Seii kicsit megijedt majd köszönt.

• Szia!

• Szia.

• Látom beteg vagy. De mégis mi bajod?

• Semmilyen nagy gond nincs ne aggódj. –Közben felült.

• Pedig aggódtam.

• Gyere, ülj le mellém. –Azzal maga mellé mutatott.

A fiú leült kissé elpirult. Izgatott volt, mivel olyan közel voltak egymáshoz…

Marik nyújtózott egyet. Kezét véletlenül Seii felé nyújtotta. Majd összeértek. Seii nagyon megijedt, mert Marik még soha sem csinált vele ilyet. Marik közelebb húzta magához, és a fülébe súgta:

• Ne félj!

Szorosan magához ölelte. Majd eldöntötte a kanapén.

• Szeretlek!

Igen meglepődött Seii mivel nem számított arra, hogy Marik ilyet mondd neki.

Marik Seii pólója alá nyúlt és megcsókolta őt.

• Szeretlek!- Mondta újra.

• Ne! Kérlek ne!

• Bízz bennem!

Marik, lehúzta a fiú ruháit aztán a sajátját is. Most már mindkét fiú meztelenül állt egymás előtt.

• Ne! Ezt nem ké…

Marik erősen magához szorította és megcsókolta.

A többit már tudjátok.

Közben Tamuko:

Már a moziban ült és a filmet várta. Még 5 perc… egész nap ezt a filmet várta.

• Kezdődjön már el!

Egyre türelmetlenebb kezdett lenni.

A mozi terem ajtaja újra kinyílt és Baku lépett be. Egy kicsit szétnézett aztán Tamuko mellé ült le.

• Szia.

A fiú odakapta fejét és döbbenten nézett rá.

• Sssz… sz… szia. Hát te?

• Jöttem megnézni a filmet.

• Azt hittem, hogy csak én szeretem.

• Én is odavagyok a háborús filmekért.

Baku elmosolyodott.

A film elkezdődött minden lápafény kialudt és mindenki elcsöndesedett.

Tamuko kissé még mindig a meglepődés mámorában volt és csak egy kis idő múlva vette le Bakuról szemeit. (De azért sokszor vissza-visszanézett rá.)

Már a film felénél jártak amikor… Tamuko eléggé fáradt volt és elaludt. Baku vállára dőlt. Baku átkarolta és már nem is nézte a filmet (Nem mintha a filmért jött volna).

Ő is a fiúra dőlt.

A film végéig összedőlve voltak.

De sajnos egyszer minden jónak vége szakad.

Baku finoman Tamukóhoz ér.

• Keljél! Vége a filmnek.

• Óh a francba! És milyen volt?

• Ne izgulj nem volt túl érdekes.

• De hát erre a filmre készültem egész nap! Na mindegy.

• Gyere, menjünk.

Ahogy kiléptek a moziból eleredt az eső és egyre csak esett és esett.

• Gyere én közelebb lakok. –Ajánlotta fel Baku.

• Hát jó.

Azzal futásnak eredtek. Baku betessékelte a házba Tamukót.

• Menj el nyugodtan fürdeni, adok száraz ruhát.

• Köszönöm.

Bement a fürdőszobába levette vizes ruháit és beállt a zuhany alá.

• Jaj de jó! Ez már hiányzott.

Baku közben gondolt egyet. Gyorsan ledobta ruháit majd a fürdőszobába ment.

Elhúzta a zuhanyfüggönyt és beállt Tamuko mellé. Mindezt olyan halkan tette, hogy Tamuko meg se hallotta. Hátulról átölelte majd megcsókolta a vállát. Hirtelen nem fogta fel, mi történik, de amikor feleszmélt nem zavarta, hogy Baku látja őt meztelenül…

Így mostmár Seii és Tamuko is boldog. Mindketten azzal lehetnek, akit igazán szeretnek.

Másnap:

Mind a négy fiú a szokásos időben iskolába ment. Különös boldogság látszott mindannyiuk arcán. Seii és Tamuko elmesélték egymásnak az elmúlt este részleteit.

Baku és Marik elégedettek voltak magukkal mivel mindketten szereztek maguknak egy kívánó „partnert”.