Seto csendesen feküdt az ágyában. Szerencsére sikerült kissé megnyugodnia, de az a tudat, hogy Sakyou valahol ott van a házban, eléggé idegesítő volt. Hiszen akkor bármikor megjelenhet… ránézhet…sőt ami rosszabb, megszólíthatja. Mintegy védelmet keresve bebújt a takaró alá és lehunyta a szemét, majd pár perc múlva ismét előmerészkedett, felgyújtotta a kislámpát és maga elé vett egy könyvet.

Összerezzent, amikor halkan kopogtattak az ajtón. Egy ideig élt benne a halvány reménysugár, hogy esetleg Amélia-chan akar valamit, de sajnos erre kevesebb esélyt látott. Ha most okos akar lenni, akkor a legjobb, ha gyorsan lekapcsolja a villanyt és úgy tesz, mintha aludna. Ezt meg is tette, majd magára húzta a takarót és becsukta a szemét. A következő pillanatban halkan kitárult az ajtó, és a folyosóról kiszűrődő fényben megjelent Sakyou magas alakja. A férfi lassan az ágyhoz sétált, Seto fölé hajolt és gyengéd csókot lehelt a homlokára, majd halkan suttogva megszólalt.

– Tudom, hogy nem alszol, te kis édesség.

– Azért nem tudok aludni, mert egyesek nem hagynak – jelentette ki a fiú, de a szeme továbbra is csukva maradt.

Sakyou óvatosan csókolt lehelt a fiú lehunyt szemhéjára.

– Nézz rám, Seto. Nyisd ki a szemed, és nézz rám.

– Nem akarok – nyafogta halkan a fiú. – Nem akarok, mert fáj.

– Értem – bólintott Sakyou. – De akkor még jobban fog fájni, ha nem nézel rám.

Erre a fiú kinyitotta a szemét, felült az ágyban, lerázta magáról a takarót és felkapcsolta a lámpát. Sakyou, aki közben leült az ágy szélére, felvette a komódon levő könyvet.

– Az Európai Unió ideológiája. Komoly olvasmány, nem is tudtam, hogy érdekel az ilyesmi – csodálkozott kissé a férfi. – És érted is, ami benne van?

– Igen, értem.

– Améliától hallottam, hogy átlagon felüli intelligenciád van – mosolyodott el Sakyou, majd közelebb húzódott a fiúhoz. – Passzol az átlagon felüli szépségedhez. Gyönyörű vagy.

– Tudom, hogy az vagyok, nincs szükségem arra, hogy emlékeztess rá. Különben nem lennék modell – reagált kissé hűvösen Seto.

– Látom, van önbizalmad – nevetett fel halkan Sakyou, majd még közelebb húzódott, és elkezdte simogatni a fiú szőke haját, mire az felugrott az ágyról, mintha áramütés érte volna.

– Hozzám ne érj még egyszer! – kiabálta reszketve, mire Sakyou hátulról átkarolta a derekát és az ölébe rántotta.

Seto teste vadul ficánkolt a karjai közt, de a férfi erősen szorította, ráadásul ő volt erőfölényben a törékeny fiúval szemben, akinek az ellenállása lassan lelohadt, miközben Sakyou egyik kezével simogatni kezdte a fejét.

– Nyugodj meg szépen, nem akarlak bántani. Legyél jó kisfiú… és akkor megkaphatod az ajándékot, amit Casablancában vettem neked.

Seto erre végleg abbahagyta a mozgolódást, mire Sakyou elővett egy szalaggal átkötött dobozkát a zsebéből és átadta a fiúnak, aki hirtelen kibújt az ölelésből és visszamászott az ágyra a dobozzal együtt.

– Nos, hogy tetszenek? – kérdezte elégedetten a férfi, miután a dobozkából előkerült egy rakás gyönyörű gyémánt és drágakő. A fiú csillogó szemekkel nézte az ékszereket, majd kiszórta őket az ágyra és elkezdte nézegetni őket.

– Nagyon szépek – suttogta áhítattal Seto, majd elkezdte vizsgálgatni új szerzeményeit. Sakyou mellkasával hozzásimult a fiú hátához, miközben adott egy apró csókot a halántékára. – Természetesen mást is hoztam neked. Többek között játékokat és divatos ruhákat. Holnap megkapod őket – lehelte a fiú fülébe, majd végignyalta a nyakát.

– Naaa… hagyjál – ellenkezett Seto, mire a férfi kissé elhúzódott, de csak néhány pillanatra.

Lassan benyúlt a fiú pizsamája alá és simogatni kezdte a hátát, s mozdulatai hamarosan kellemes masszírozássá finomodtak. Közben Seto hasra feküdt, és elkezdett játszani az ékszerekkel: nagyság és szín szerint sorba rendezte őket, kiválogatta a neki legjobban tetszőket majd újra összekeverte őket, végül pedig különböző mintákat rakott ki belőlük.

Sakyout kissé meglepte ez a viselkedés, hiszen mást várt: arra számított, hogy Seto vagy visszautasítja az ékszereket vagy pedig elfogadja és felpróbálja őket. Legkevésbé sem gondolta volna, hogy nekiáll játszani velük. Amikor néhány másodpercre abbahagyta a masszírozást, Seto nyomban követelőzni kezdett.

– Nem engedtem meg, hogy abbahagyd! Ha nem folytatod azonnal, soha többé nem szólok hozzád.

– Szereted, ha masszíroznak? – nevetett fel Sakyou. – Jólesik, igaz?

– Igen, nagyon – helyeselt Seto, majd kirakta egy cica alakját a gyémántokból.

– Ugye most már nem félsz tőlem? – kérdezte a férfi, miközben végigcirógatta a fiú gerincét.

– De igen, nagyon félek.

– Pedig ez ostobaság.

– Akkor lennék ostoba, ha nem félnék tőled, Sakyou – mondta halkan Seto. – Attól, hogy nem mutatom ki, még félhetek.

Sakyou elgondolkodva masszírozta tovább a fiú hátát, majd kezei egyre lejjebb és lejjebb vándoroltak, míg végül elérték Seto fenekét. Ez volt az a terület, amelyet már korábban is szívesen felfedezett volna, és már korábban is kedvtelve nézegette a formás hátsót. Azonban amint hozzáért Seto fenekéhez, a fiú nyomban felült az ágyon.

– Mégis mit képzelsz? Ez a testrész neked tabu!

– Nincsenek hátsó szándékaim, csak meg szeretném masszírozni – tette kezét a fiú combjára Sakyou.

– Én is sok mindent szeretnék, ami elérhetetlen számomra. Sajnálom, ilyen az élet. És most hagyjál aludni, mert ha holnap rossz jegyet kapok az iskolában, az a te hibád lesz! – mondta Seto, miközben az ékszereket visszarakta a dobozba, végignyúlt az ágyon, majd engedte, hogy Sakyou betakargassa.

– Imádnivaló vagy – suttogta a férfi, majd megcsókolta búcsúzóul a fiú homlokát. – Szép álmokat.

Sakyou halk léptekkel sétált ki a szobából. Amint átsétált a nappalin, megpillantotta az egyik sarokban összefont karokkal álldogáló Buit.

– Elárulnád, hogy mégis mit műveltél? – kérdezte a testőr.

– Semmit. Csak szórakoztunk egy kicsit. A lényeg, hogy megtudtam, amit akartam.

– És a tapasztalatok alapján melyik kategóriába sorolnád Setót? – érdeklődött Bui.

Sakyou odasétált a bárszekrényhez, majd töltött egy pohár Bourbont magának.

– A negyedikbe – felelte egy jelentőségteljes pillantás kíséretében Sakyou.

– Van negyedik is? Én azt hittem, hogy csak három van.

– Ez a nagyon-nagyon nehéz esetek kategóriája – nevetett fel Sakyou, majd kortyolt egyet az italából. – De amint mondtam, szeretem a kihívásokat…

Vége